Must fehér csemegeszőlőből

Dunsztolás után címkézés és irány a polc

Valahogy én gyerekkoromban nem rajongtam a mustért. Megittam ugyan, de nem estem túlzásokba. A borszőlőből a must nekem savanykásnak bizonyult mindig. De megittuk szüretkor, mert úgy illett.

Nekem nincs már a kertben borszőlő, csak csemege.

Így ma leszüreteltem az utolsó 1 tőke fehér csemegeszőlőt. Ettünk belőle a kislánnyal, a többit pedig megmostam, leszemeztem, és a lassú préssel kinyertem a mustot.

Nekem olyan présem van, amin több program található, többek között gránátalma program. Így a szőlőt és az apró magvasokat ezen tudom szépen kipréselni.

1 liter mustom lett, amit kis 3 dl-es üvegekbe öntöttem, persze előtte megkóstoltam, hogy igényel-e cukrot vagy sem.

Nem kellett hozzá cukor, mert olyan édes, mint a méz.

Így hát lett 3 db 3 dl-es üveggel, ami kimaradt 1 dl, azt pedig a kislány megkóstolta, amit meghagyott pedig megittam én. Azt hiszem, hogy jövőre több is lesz mustként elrakva, mert így a csemege must ízlik nekem is.

Lezártam az üvegeket és mentek a befőzőautomatába 95 fokra és 30 percre.

Elvileg elegendő a 85 fok 30 perc is, de 1 üveg paradicsomlét is ki kellett dunsztolnom.

Dunsztolás előtt

Ilyen esetben mindig a magasabb hőfokot választom a dunsztoláshoz.